Az Erkel Ferenc Kulturális Központ és Múzeumok Nonprofit Kft. a Sárospataki Képtár és az Amerikai Magyar Múzeum együttműködésében valósult Gyulán a Domján kiállítás. A Kohán Galériában megrendezett kiállításról a Gyulai Hírlap így számolt be:
A kiállítási program összeállításánál mindig törekszünk arra, hogy valami újdonságot hozzunk a városba, most szempont volt az is, hogy Kohán György egyik kortársáról van szó – mondta Dombi Ildikó. Az ügyvezető kifejtette, hogy Bordás István hónapokkal ezelőtt kereste meg az ötlettel, hogy bemutathatnák Gyulán a Domján-képeket, miután hallotta, hogy a városban egy gyönyörű képtár működik. Szerette volna, hogy ha a fürdővárosiak is megismerhetnék ezt a Magyarországon méltatlanul elfeledett alkotót, akinek több mint 500 kiállítása volt világszerte.
A művész a 20. század magyar művészetének kiemelkedő alakja, mégis alig ismert a hazai közvélemény előtt – idézte Tarján Gábor etnográfus szavait Dombi Ildikó. A festő, grafikus 1907-ben született Budapesten, majd 1956-ban Amerikába költözött családjával. Alkotásai a mai napig megtalálhatók a Metropolitan Museumban és a British Museumban is.
Az emberi lét meghatározásának egyik lehetséges formája, az időhöz való viszonyulásból ered – vette át a szót Bordás István. – Az idő múlására rengeteg kifejezés található a világ szinte összes kultúrájában. Az emberi lét egyik alapmércéje a múló idő, de a számunkra fontos dolgok igazodása is lehet az idő. Ha valami számunkra súlytalan, azt az arra fordított idő rövidségével fejezhetjük ki, míg a nagy jelentőségű dolgok esetében az időtlenség is egy lehetséges kifejezési forma. Nincs ez másként a művészet esetében sem.
A képtárigazgató hangsúlyozta: ha egy művészeti alkotás nagyszerűségét akarjuk kifejezni, akkor gyakran használjuk az időtálló szót, amely tökéletesen illik Domján József művészetére is, aki előszeretettel használta – többek között – a magyar népművészet szimbólumait alkotásaiban, így madarakat, szarvasokat vagy éppen sárkányokat is megtalálhatunk képein. Természetesen nemcsak hazájának szimbolikájából merített, hanem például a kínai kultúrából is, amely nem meglepő, hiszen a helyszínen volt módja megismerkedni a több ezer éves kínai fametszési technikákkal és motívumokkal.
Képeit messziről túlburjánzó struktúráknak láthatjuk, de ha közelebb megyünk, akkor egyre több és több részletet ismerhetünk fel az alkotásokban. Az eredeti népi motívumok így vállnak egy többrétegű, művészi gondolatsorrá.
Lehet-e ma jobb funkciója egy képzőművész életművének, mint ez: az időtlenség a sodró időben, az állandósság, a pillanatonként változó vizuális kavalkádban – zárta megnyitóját Bordás István.
A tárlatot november 19-ig tekinthetik meg az érdeklődők.
