Domján József a 20. század magyar művészetének kiemelkedő alakjának számít, mégis alig ismert a hazai közvélemény előtt. Vajon hány olyan külföldön híres művészünk van, aki mindvégig megőrizte magyarságát, az anyaország mégsem vesz róluk tudomást? Domján Józsefet Amerikában sokkal ismertebbnek – és elismertnek – tartják, mint Magyarországon. Művei a világ számos nagy múzeumának gyűjteményében megtalálhatók; – például a new-yorki Metropolitanben, a cincinnati, bostoni, a chicagói vagy a londoni Victoria és Albert múzeumban. A művész munkáiból jelentős anyaggal rendelkezik néhány hazai múzeum is, így a Magyar Nemzeti Galéria, valamint a Sárospatakon létesült az első, teljes életművet átfogó Domján gyűjtemény.
Domján Józsefet a színes fametszetkészítés legnagyobb mesterének tartják szerte a világon, hírnevét igazán ez a műfaj teremtette meg. A 20. század közepén ő újította meg ezt az ősi technikát. Képeit több színes dúc egymásra nyomásával készítette, ettől váltak olyan eredetivé, igazán „domjánivá” az alkotások. A grafikai dúcok mesteri faragása, a nyomatok tisztasága, a motívumok sokat sejtető gazdaságámak belső világa adja a Domján képek magával ragadó hatását.
A művész a fametszeteken kívül más műfajokban is igazán egyénien, eredeti módon fejezte ki magát. Szerette a pasztellt és más különleges festői eljárásokat. Varázslatos szín- és formavilág jellemzi „spirituális” festményeit, s maradandó hatást keltenek gobelinjei, amelyeket a világ leghíresebb szövőműhelyeiben szőttek. A művész egyéni formanyelve az iparművészet más területén is megszólalt. A Metropolitan Múzeum kollekciójába tartoznak azok az aranyozott ezüst karácsonyfadíszek, amelyek Domján motívumok alapján készültek.
Domján képei annyira egyéniek és magyar gyökerűek, hogy stílusa nem téveszthető össze senki mással. Kifejezésmódjára jellemző, hogy bár soha nem tagadja meg a figuralitást, mégis egyéni módon elvonatkoztat. Motívumaiban felfedezhetjük a természet jelenségeinek gazdagságát, a népi faragások világát és az ősi kultúrák üzenetét. Madarak, növények, a természet tárgyai és jelenségei; történelmi alakok, balladás lányok, angyalok és kozmikus jelenségek mind sajátos rendszerbe állnak össze. Művei rendkívül dekoratívak, ízesek, ugyanakkor gazdag tartalmat hordoznak. Mindig foglalkoztatta a történelem, a természet, a népművészet, a balladák, az ősi hiedelem és mondavilág, – s ezeket olyan festőien és oly gazdag stílusban jelenítette meg, hogy időtől és tértől függetlenül folyamatosan jelenlévő esztétikai értéket hordoznak.
Domján József életpályája két szakaszra oszlik. Életének első fele a nehezen megszenvedett művészi útkereséssel indult, amelyet egy sikerekben gazdag beérkezés zárt le. Érett művészként, ötvenévesen kellett az Újvilágban mindent újrakezdeni, de néhány év alatt ismét mindent sikerről sikerre halmozott. Magateremtette műfajával, a színes fametszet készítéssel a legismertebbek közé küzdötte fel magát. S bár Amerikában lett világhírű – mégis mindig magyar művésznek számított, képi világában mindig meghatározóan jelen maradt a hazai mikrokozmosz: a természet, a kultúra és folklórvilág. Kialakított egy olyan vizuális jelképrendszert, ami a magyar hagyományban gyökerezik, de bárhol a világban jelentéssel bír. Azon kevesek közé tartozik, aki műveiben megvalósította azt a sokszor emlegetett „bartóki modell”-t: kultúránk ősrétegéből táplálkozó, mégis minden időben korszerű kifejezési módot, ami talán Nagy László költészetében jelentkezett ilyen tökéletességgel.
Domján lételeme a helyváltoztatás, a mozgás. A város pereméről, Kőbányáról származott, nagyon nyomorúságos körülmények közül. 27 különböző szakmával próbálkozott, míg aztán megérintette a művészet sugallata. Veszi a vándorbotot és gyalog bejárja Európát, hogy eredeti helyszíneken ismerje meg a legnagyobb műalkotásokat. Aztán egy éves remeteként megélt meditáció következett, s máris kész művészként jelenik meg különböző kiállításokon. A főiskolai tanulmányok után Skandináviában kezdett fametszettel foglalkozni és Kínában e különleges műfaj mestere lett. Magyarországon a legnagyobb elismeréseket érte el, de nem akart a rendszert kiszolgáló, eltartott művészként vegetálni. Elment Svájcba, majd az 56-os forradalom bukása után kivándorolt Amerikába. A New York államban lévő kis Tuxedo park csodálatos tavának partján megvalósult a műteremnek, a műhelynek és a családnak otthont adó igazi Domján Stúdió. Kiállításaival bejárta egész Amerikát és eljutott a világ távoli pontjaira. Közben Sárospatakon is otthonra találtak a képei. Művészetének egyik titka talán abban rejlik, hogy a világ különböző részein szerzett hatásokat folyamatosan magába szívta és azokat saját személyiségén átszűrve, teljesen egyéni módon lényegítette át képeire.
Domján az idővel is sajátos viszonyban áll. Igazi 20. századi művész: a század elején született és az utolsó évtizedben halt meg. Magába olvasztotta a század különböző korszakainak stílusát, amelyekből valami egészen újat és egyénit alkotott. Többszörös újrakezdései során mindig, mint valami főnixmadár támadt fel. A művész a páva alakjában találta meg azt a szimbólumot, ami igazán kifejezte egyéniségét. A páva mítikus állat, a nap madara, amely elűzi a sötétséget és a rontás erőit. Keresztülszáll időn és téren, színes tollazatán megcsillannak a fények. Domján szimbólumvilága talán valami sajátos mitológiából származik. Hogy igazán érteni tudjuk művészetét, meg kell ismerkedni avval az egyéni vizuális jelképrendszerrel, amely egész munkásságán átvonul. Ezek a növényi, állati vagy kozmikus szimbólumok feltünnek már korai munkákon, jelen vannak a spirituális képeken, de legteljesebben a színes fametszeteken jelentkeznek, ahol a burjánzó ornamentika dekorációja mögött ez a sajátos képírás rejtőzködik. Hasonlít a magyar népművészet jelképi világához, de összevethető a maya templomok falaira faragott, képekbe rejtett mítikus üzenetekkel is, amelyeket csak az igazán beavatottak érthetnek.
Domján József több dúccal nyomtatott színes fametszeteinek világa nemcsak a valóság rétegeit próbálja két dimenzióba sűríteni, hanem a szemlélő számára is többszintű élvezetet kínál. A felszín könnyen befogadható szépségei mélyén megjelenő jelek, jelképek világa olyan művészi mondanivalót hordoz, amely az igazi értőknek maradandó esztétikai élményt nyújt.
Dr Tarján Gábor